2021. augusztus 13-14-15. – Mottó: Együttlét
Beer Miklós nyugalmazott püspök a következő gondolatokkal indította az immár második alkalommal megrendezett nagymarosi programsorozatunkat: „Azért gyűltünk itt össze, hogy ismerkedjünk, beszélgessünk egymással, és a művészetek által gazdagodjon a szívünk és lelkünk. A párbeszédre azért is szükségünk van, mert senkinek sincs kizárólagos igazsága. Oda kell figyelnünk a többiekre, mert az ő életútjuk megismerésével a mi világlátásunk is szélesedhet. Az írástudóknak pedig az a felelőssége, hogy az Úristen által rájuk ruházott tehetséget felelősen viseljék – az általa létrehozott kincseket megosszák.”
Házigazdáink, Rajner Miklós és Mária, egy csodálatos kertet birtokolnak. Tavaly fogalmazódott meg bennük az ötlet, hogy szívesen kinyitnák a kapuikat a nyílt szívvel érkezők számára egy hétvége erejéig, és összehívtak egy lelkes csapatot, akikkel közösen kezdtek ötletelni arról, hogy milyen gondolatokat, alkotásokat szeretnének megosztani. Az akkor „Szinesztézia” témában megrendezett összművészeti fesztivál erős lelkisége bevonzotta az érdeklődőket, így idén is úgy döntött a már összeszokott lelkes társaság, hogy együtt halad tovább.
Idén az „Együttlét” szellemiségében több olyan programot is szerveztünk, amelyen minden itt élő megnyilatkozhatott, függetlenül attól, hogy mennyi ideje él itt. Emlékezetesre sikerült például a Nagymarosi férfikar együttzenélése a fiatalokból álló Aznap projekttel. Győrffy Ákos író a helyi történelem és családja sorsának összefonódásáról mesélt, szövegrészleteit a Dunakanyarkult Egyesület adta elő. Végh Attila a bennünk élő Börzsönybe vezetett természetfilmjével. Képzőművészeink újabb csodákkal varázsoltak el, kiállítottak: Bálint Zsombor, Fürjes Dóra, Kaubek Péter, Kettős Tamás, Köblicz Brigit, Németh Zoltán Pál, Szécsi András és Székelyi Kati. A gyerekek együtt alkothattak szüleikkel, majd sokan maradtak közülük még az Aranyalma páros koncertjén is. A sort Bajdázó és a Kanyarma együttesek fellépése követte. Szécsi András performansza az elengedésről szólt, de a tüzbe vetett faszobrait végül kimentették…
Utolsó nap Döbrössy Mihályné Valentin Krisztina könyveivel ismerkedtünk, majd a vendégekkel városnéző sétára indultunk – itt a gyakorlatban is megvalósult a fesztivál üzenete, mindenki megosztotta a saját ismeretét, hogy ebből egy közös tudás álljon össze. Tervbe vettük, hogy összeállítjuk Nagymaros kulturális térképét, évközben is folytatva a találkozásokat. …és természetesen jövő nyáron is megtöltjük lelkiséggel az Analóg Kertet!