Idén is Bálint Zsombor szellemiségében telt a már harmadik éve megrendezésre kerülő összművészeti programsorozat, amely nekünk – szervezőknek, kiállítóknak, és egyéb közreműködőknek – is ünnep. Vendéglátóink, Rajner Mária és Miklós már hetekkel a fesztivál megnyitása előtt összehívott minket, hogy közösen hangolódhassunk rá az eseményre. Augusztus 12.-én pedig már a verslámpásokkal, képzőművészeti alkotásokkal feldíszitett kertjükbe vártuk azokat, akik nyitottak voltak a befogadásra és készek a harmónia megteremtésére.
c
A kiállítást Kettős Tamás nyitotta meg ihletett szavakkal, az idei kiállítók Bálint Zsombor, Félegyházy Zsolt, Fürjes Dóra, Kaubek Péter, Köblitz Birgit, Németh Péter Mikola, Németh Zoltán Pál, Orr András, Raab Rózsa, Szabó Henrietta, Szécsi András és Székely Kati voltak.
A környékről összesereglett alkotók munkáikkal a mindennapi valóságon túli síkra reagáltak. A kiállítótérként funkcionáló régi sváb gazdasági épület és aláhúzta a művek időtlenségét. Több zenei produkció is zajlott ebben a szakrális térben – például Dobos Edgár az éteri hangú húros hangszeren, kantelén játszott itt, amellyel megidézte a Kalevalában is megírt ember és természet közötti harmóniát.
Bálint Zsombor angyalai és ördögei elé Németh Péter Mikola és zenész barátai verskoncertjén került a földből hintett kereszt, amit aztán a közönség magokkal vetett be, mintegy a feltámadás, az újjászületés ígéreteként, a hit csodájaként.
Meghívott vendégünk, Kéri Ákos református lelkész is a hit védelmező erejéről beszélt, ami az előttünk álló nehéz időkben is megtartó erejű lehet, hisz a harmónia Istentől jön.
…és mit tettek hozzá az előadók? Hát a lelküket, és az általuk átadott élményből mi is táplákozhattunk! Péter Alíz és Jankovics Máté „Benned a létra” címmel tartott emlékezetes táncelőadást. A verőcei AZNAP Projekt némafilmekre rezonált. Szombaton Lachegyi Imre és Reményi Árpád ír-skót népzenei válogatással varázsolta el a hallgatóságot. Kemény Márton burdon improvizációkat adott elő. Hevér Jankó bandája Kettős Tamással húzta, a BLMB (a Pantali család zenekera) kíváló jazz-koncertet adott. A mécsest zárásul a Bajdázó együttes gyújtotta fel szívünkben…
Az összművészet jegyében Szécsi András „Visszaverődés” címmel tartott perfirmanszt az önmagunkkal való szembenézés lehetőségéről. Már szellemi bevezetőjéből nagyon sokan töltekeztek.
(Tomaji Attila költővel Fábián Erika beszélget)
A fesztiválon több költő is megjelent. A régebben itt alkotók (többek között Radnóti Miklós, Pilinszky János) verseikkel kalauzoltak minket Nagymaroson. Végh Attilával már a kertben beszélgettünk „Transzbeton” című nemrég megjelent kötetéről. Ugyanitt ismerkedhettünk meg Tomaji Attila zebegényi költővel is, akinek alább idézett versrészlete az Analóg Kert programsorozat mottója is lehetne:
“El kell menni oda hol fehér fátyol a reggel
S az este víz felől jövő surrogó szárnycsattogás
Hol a kimondhatatlant eltáncolják helyetted
S a napközben sötét-tiszta forró csobogás
Oda hol elidőzhetsz árnyékkal és árnyakkal
Hol szavad ha hull is tömör aranyból érem
Hol találkozhatni félni merész bátrakkal
S hulladékból kastélyt rakni nem érdem
Oda hol mosolyog s hosszan táncol a hullám
S a hold nem az éjszaka félbetört kagylója
Hol halállal telt az élet élettel a halál
S egy szép szót súg a visszhang füledre tapadva
Oda hol hosszan fut s magasba tör a kék sövény
És kisimulnak az árkok a kegyetlen kontrasztok
Mert vannak vidékek hol szabaddá tesz a törvény
S mondhatod: homállyal vakító fénnyel egy vagyok
Mert vannak vidékek legbelül pompás tájai az éjnek
Azt kell lassan beutazni Ott énekelhet még a lélek –”
(Tomaji Attila: Pompás tájai az éjnek (részlet))
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
Fábián Erika
Dunakanyarkult